Kismamadiéta az égető haj ellen

Vannak gyerekek, akik teljesen kopaszon jönnek a világra, de vannak „kollégáik” akik jelentős lobonccal érkeznek. Akik nagy hajjal születnek, már korán hajvágásra késztetik anyukájukat. De ez már csak kis tortúra ahhoz képest, amit a gyerkőc a kismama pocakjában lakva okoz, akár a diéta ellenére is. Ugyanis a hiedelem szerint, amikor nő a baba haja, akkor ég a kismama gyomra. Ebből adódóan, akik dús hajzattal születnek, nagyon meggyötrik anyukájukat a kismama időszakban.

Tényleg a hajnövekedés az oka a gyomorégésnek? Orvosi körök véleményei szerint egyértelműen nem. Sokkal inkább a kismama megváltozott hormonszintjére, és az átalakult anatómiai helyzetre vezethető vissza a gyomorégés. A terhesség alatt megnő a sárgatest hormon mennyisége, amelynek eredményeként testszerte ernyedtebbé válnak a simaizmok. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a méh – amelynek fala szintén simaizomból áll – képes legyen megtartani az embriót. A hormonális lazításnak viszont az lesz az ára kismamáknál, hogy a gyomorzáró gyűrű is enged szorításából, lehetőséget adva a savas gyomortartalom visszafolyásának a nyelőcsőbe. Ezt a folyamatot még a méh növekedése is elősegíti az által, hogy a gyomrot egyre feljebb és feljebb tolja a rekeszizom felé.

A gyomorégés tünetei nem jelentenek veszélyt sem a kismamára, sem a babára, viszont rendkívül kellemetlenek. Tipikusan erős, égető, maró érzés a nyelőcső mentén, vagy akár a torokban is. Jellemző a savanyú felböfögés, és az ebből adódó kellemetlen szájíz. A tünetek az étkezési szünetekben, valamint vízszintest testhelyzetben – pl. alváskor – a legkifejezettebbek. Súlyos esetekben köhögési inger, esetleges félrenyelés és mellkasi fájdalom is felléphet.

Mit javasolhatnék a természet folyamatainak enyhítésére? A tünetek csökkentése részben diétás, részben életmódbeli változtatásokat tesz szükségessé a kismama életében.

A diéta elemei:

  • A diéta alapja a gyakori kisétkezések (napi 6-7 étkezés) megvalósítása. Ezek mennyisége legyen kevés, hiszen nem az elhízás a cél. Más szempontból a bőséges étkezés pont a kívánt diéta ellen hat, mivel feszíti a gyomrot.
  • Minden étkezés tartalmazzon összetettszénhidrát-tartalmú alkotórészt. A diéta másik alappillére, hogy a túltermelt savat le kell kötni. Erre alkalmas a kenyér, keksz, burgonya, rizs, kétszersült, gabonapehely, abonett.
  • Sokan a savkötő diéta alatt a tej kortyolgatását értik, de az igazság az, hogy ez a diétás javaslat már idejét múlt. Oka pedig nem más, minthogy a tejfehérje a vékonybélbe jutva enzimek útján gyomorsavtermelést indít el. Vagyis ismét a diéta ellen „dolgoznánk”.
  • Ha már kortyolgatásnál járunk, fontos megjegyezni, hogy a magas folyadéktartalmú ételek – és persze az italok is – könnyebben jutnak vissza a nyelőcsőbe. Ha lehet, a gyomorégéstől szenvedő kismama diétájában ne szerepeljen túl sok pépes étel (leves, mártás, turmix stb.)
  • A diéta kiegészíthető savlekötő folyadékok kortyolásával, például a Gastroyal Lúgosító vízzel.
  • A diéta alatt kerülni kell a kismamának a késő esti étkezéseket, valamint az ezzel járó étkezés utáni gyors lefekvést.
  • A diéta ellen hatnak a savtermelést fokozó erős fűszerek, a koffein, a csokoládé, a túl édes lekvárok, a méz, a citrusfélék, a szénsav, a túlpirított vagy túlsütött ételek, füstölt áruk.

 

A diéta mellett fontos, hogy a kismama soha ne feküdjön, aludjon teljesen vízszintes testhelyzetben, hanem a fej mindig legyen felpolcolva legalább 30º-os szögben Erre több módszer áll rendelkezésre, például két párna alkalmazása, kispárnák használata, ágy fejtámlájának megemelése. A testmozgások egyes fajtái, például a fordított testhelyzetek szintén kerülendők, akárcsak étkezések utáni bármilyen fizikai megterhelés. Főként a futás, szökdelés, ugrálás, hasizomgyakorlatok ronthatnak a diéta hatásfokán. A diéta mellett is folytatható a kismamatorna vagy a kismamajóga.

Ha a kismama még a diéta mellett is elviselhetetlennek érzi a „hajnövekedést”, szükség lehet valamilyen savlekötő gyógyhatású készítmény, vagy savtermelést csökkentő gyógyszer szedésére, de ennek alkalmazását mindenképp beszélje meg kezelőorvosával.