Közismert tény, hogy napjaink fitt, címlapgyanús kismamáit elsősorban az edzőtermekben találhatjuk, nyakukban törölközővel, hónuk alatt hatalmas ásványvizes palackkal – érdekes, ezek a palackok mindig tele vannak ­–, fess, pocakra feszülő edzőszerelésben.

Töredelmesen bevallom, én minden alkalommal kimaradtam ebből a műfajból, bár hiszem, sőt, fennen hirdetem, ha kell, hogy a rendszeres testmozgás a várandós időszak alatt szintén – ha nem fokozottabban ­­– ajánlott hízásra hajlamos sorstársaimnak. Ez a mozgás pedig lehet bármi, ami feltölt, amit szívesen gyakorolunk, ami örömet okoz, a hangsúly semmiképp sem a szenvedésen van, kiváltképp nem olyan mozgásformán, amit normál állapotban még nézni is fárasztó, nemhogy kismamaként.

Hiszen ha épp egy kiadós séta esik jól, frissít fel, vagy éppen tud lefekvés előtt elnyugtatni bennünket, tegyük, nincs azzal semmi gond, a hangsúly a rendszerességen van. Ha pedig kirándulnánk minden hétvégén, több kilométernyi távolságot legyalogolva, nosza, rajta – csak a három napi hideg élelmet lehetőleg ne magunk cipeljük az egész család számára.

Ha pedig mégis inkább valamiféle lazító, frissítő, lélek-tápláló, meditatív tornafélére vágynánk, hát irány a legközelebbi jógatanfolyam: a kismama jógát akkor is érdemes elkezdenünk, ha eleddig még az életben nem jártunk jógatanfolyam közelében. Nem mellékesen pedig evés közben jön meg az étvágy, a várandósság múltával még az is megtörténhet, hogy kedvünk támad a folytatásra.

Maga a kismamajóga nem olyan régi találmány, alig két évtizedes múltra tekint csak vissza. Két angol úriember, (Dr. Francoise B. Freedman és Dr. Doriel Hall) dolgozta ki várandósok számára, módszerük mára Birthlight néven lett ismert a világ számos országában, olyannyira, hogy Angliában például kifejezetten oktatják szülészek és bábák számára. A Birthlight lényegében a dél-amerikai természeti népek mozdulataival ötvözi az indiai jógik tudományát, Magyarországon ezt a kombót az alternatív szülésfelkészítés részeként, Kismama jóga néven oktatják.

A Kismama jóga során az egyes gyakorlatok úgy épülnek egymásra, hogy nem csupán fizikailag, de lelkileg is felkészítik a várandós kismamát a közelgő szülésre. Különféle légző- és relaxációs gyakorlatok megismerésén és gyakorlásán keresztül folyamatosan oldódnak az esetleges mentális blokkok, a szülés és a vajúdás során használt izomzat – ide értve a medencetáji és a gátizomzatot is - pedig az erősítő és a nyújtó gyakorlatoknak köszönhetően bámulatos átalakuláson megy keresztül.

A normál jógagyakorlatok elvégzése során, a várandósság idején megengedett ászanák alatt a kismama olyan harmóniát él meg, melynek rezgését, lágy ringatását, a születendő gyermek is élvezi a pocakban. Mielőtt azonban fejest ugranánk a Kismama jógába, nem árt tudnunk, hogy a várandósság 8. hetéig ugyan bármely jógagyakorlat elvégezhető, ám ezután 4 héten át a biztonság kedvéért kíméletes üzemmódban, kizárólag a relaxációs, illetve a légzőgyakorlatokat javasolják a szakemberek.

A magzati beágyazódás után, a 13. héttől kezdődően aztán ismét vissza lehet térni a régi kerékvágásba, egészen a szülésig – trimeszterenként más és más gyakorlatokat helyezve előtérbe.

A Kismama jóga gyakorlása közben a kismamák folyamatos, lassú, lágy mozgásban vannak, miközben tudatosan befelé, önmagukra és születendő gyermekükre koncentrálnak. Mindeközben a lazítás-nyújtás segíti a várandós test rugalmasságának megtartását, a második-harmadik trimeszter alatt fellépő kellemetlen panaszokat pedig jelentősen megritkítja. A medencetáji izmok a gyakorlatok hatására ellazulnak, serken a vérkeringés, az emésztés és a testtartás különös tekintettel a hát- és csípőizmok terhelésére – jelentősen javul.

Összességében elmondható, hogy a Kismama jóga képes kívül-belül ellazítani, átalakítani, formálni bennünket, mindezt megerőltető gyakorlatok nélkül úgy, hogy testünk és lelkünk rezgései összhangba kerüljenek a bennünk növekvő élettel.